Gambia kiállítás, Tranzit Art Café

Pénteken nyitottuk meg az első Gambia kiállítást. Hétvégétől lesz rendes nethozzáférésem, tudósítok az eseményekről. A kiállítás a Tranzitban tekinthető meg, november 5-én szedjük le a képeket. A további helyszínek  a Sirály, valamint a Merlin Színház.

Vasárnap - Dakartól Banjulig

A Dakarból induló gép mindössze fél órát késett, az eddigiekhez képest ez már egész jó. 40 perc volt az út. Egy légcsavaros, régi és kicsi géppel mentünk. Én voltam az egyetlen fehér a fedélzeten. Itt már csak italt szolgáltak fel, ásványvizet kértem, a gyümölcsléjükben nem nagyon bíztam. Nagyon jól nézett ki fentről a környék. Minden zöld, vörös és kék. Mikor leszállt a repülő, fél órát kellett várni a csomagokra. Ekkor jött a villámcsapás, persze derült égből: a csomagom sehol. Azt mondták, hogy nem fért be a gépbe, így jártam. Harmincan jöttünk a gépen, talán csak öten kapták meg a poggyászukat. Fura megoldás... rengeteg pénzt fizettem a jegyért, a szolgáltatást meg elfelejtették rendesen szolgáltatni. Ez nem a fejlődés útja. Ha jön egy csoportnyi turista, a csomagjuk pedig sehol, valószínűleg egyből fordulnak is vissza. Többet nem utazom Air Sénégal-lal, az biztos.
A poggyászomat végül a negyedik napon kaptam meg. A végén már nagyon kényelmetlen volt, négy napja ugyanabban a ruhában, fogkefe és minden egyéb nélkül.

A repülőtérről 40 percet utaztunk autóval. Mint a filmekben. Az út mellett láttam egy kiégett autót. Vörös a föld, beton csak ritkán van. Az úton félméteres kátyúk. Rengeteg autó van, rengeteg a Mercedes. Minden autó össze-vissza van horpadva, 30-40 évesek is bőven akadnak. A fényszórója a legtöbbnek ki van törve. Műszaki vizsga nincs, Kresz is csak minimális szinten. A reflektor és a duda az összes szabályozó eszköz.

Délután elmentünk egy kínai étterembe ebédelni. Hallevest és húsos-halas rizset ettem. Jól főznek, bár a helyi ételek majdnem mind ugyanolyanok.

Kaja után elnéztünk a Teranga nevű helyre. Ez szórakozóhely, szálloda, szabadidős központ egyben. Azaz lesz, ha elkészül. Egy ismert helyi énekes vezeti. Rengeteg jó ötlete és terve van, Magyarországról (is) szeretné hozni a berendezést.
Mindenki a maga módján próbál megélni. Mindenki árul valamit. Rengeteg kis bolt van, bódékban dolgoznak. Kólát és Coca Cola termékeket mindenhol lehet kapni.

Eljött az idő...

Indulok. Még néhány óra. 15:00-kor indul a repülő. Vasárnap 08:40-kor szállok le Banjulban. Lisszabonban és Dakarban kell átszállni, 4+6 órát várok majd a terminálban.
Majdnem mindent sikerült elintézni, bár rengeteg munkát hagyok itthon.
A 20 kiló poggyász nagyon kevés. 5 kiló a bőrönd, rengeteg apróságot viszek; ruhának nem sok hely maradt. Három hónapra van néhány napi ruha, megpróbálok majd mosni és a lehetőségekhez mérten vásárolni.
Dollárt váltottam, 2000. utánit, kis címletekben.
Viszek fényképezőgépet, notebookot, mindenféle elektromos kütyüket. Megpróbálok sűrűn bejelentkezni.

Köszönöm mindenkinek a támogatást és a bíztatást!
Jövök szeptemberben!


That's all folks, time to say goodbye!
Still some hours. My plane'll leave at 15 o'clock. I'll arrive to Banjul on Sunday at 08:40. I'll have to change the plane in Lisboa and Dakar. The transfer will take 4 and 6 hours, some time to chill.
I've almost finished everything that I had to do. But I have to leave a lot of work here in Hungary. The baggage limit is 20kg, that can't do too much things. The empty suitcase is almost 5kg so not much space left for my stuff. There are some things to bring to The Gambia so there's only a little space left for my clothes. I'll have to try some washing or maybe I could buy some local clothes. Time will tell us.
I'll bring US Dollars, all printed after 2000 and in small denominations.
There's notebook, digital camera and a lot of electro-stuff's in my bag. I'll try to kepp in contact with you. I would like to write on the blog every day.

Thank you for your support and help!
See you all in September!

Újra a fedélzeten

Néhány napja nem jelentkeztem, ennek oka, hogy (nem) kicsit ismét túlvállaltam magam munkával. Egy fordításon dolgozom, ennek az árával együtt lesz meg a szükséges pénzösszeg. Több éve foglalkozom számítógépes játékok fordításával (www.gamehunter.hu), rengeteg játékot tettünk magyarrá a szabadidőnkben és néhány játékban ott a nevem a boltok polcain is. Most a Space Force 2 című sci-fi akciójáték fordításán dolgozunk Morpheu$ kollégával. Szoros határidő, emberes mennyiségű szöveg. Már látszik a vége, hamarosan befejezzük, de elég kemény napok állnak mögöttünk.

De a legfontosabb, hogy végre túlvagyok az összes vizsgán, készülhetek az utazásra. Még két nap. Jó lenne valamikor az összepakolásra is időt szorítani.

A projektről

Lukács Zoltán vagyok, 22 éves székesfehérvári lakos. 2007 nyarán a Fair World projekt, Fair Trade - Méltányos Kereskedelem keretében utazom Gambiába.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kereskedelem és Marketing szakos hallgatója vagyok. Szakmai előmenetelem szempontjából nagyon fontosnak tartom a kereskedelem más formáinak, más országokban történő megismerését.
Idén tavasszal, a PLANET Alapítvánnyal karöltve kilencen elhatároztuk, hogy elindítjuk a Fair World 2007 projektet.
Nyáron, ősszel mindegyikünk ellátogat egy fejlődő országba, mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik bekapcsolódni a helyi munkába.

A méltányos kereskedelem, a Fair Trade a fejlődő országok lakóinak gazdasági és kulturális kizsákmányolása ellen, a természeti és szociális sokszínűség megvédésére jött létre. Olyan kereskedelemi partnerséget jelent, mely anyagi segítséget, valamint létbiztonságot nyújt a hátrányos helyzetű fejlődő országok lakóinak, közvetlenül és átláthatóan növelve a termelők jövedelmét és életszínvonalát.
Egy indiai család átlagos egyévi jövedelme 4000 forintnyi rúpia, akár tízen próbálnak ennyiből megélni egy éven át. A nagy sportszergyártó cégek üzemeiben a varrónő 2-3 centet kap egy ing megvarrásáért. Az afrikai kakaó-, kávé- és mogyorótermelők a bekerülési árnak csak töredékét kapják meg a termékeikért. A méltányos kereskedelemben résztvevő partnerek garantálják a termelőknek, hogy méltányos áron veszik át a termékeiket, legalább a bekerülési árat kifizetve. A Fair Trade-ben résztvevő áru nem kerül ki a tőzsdére, a lehető legkevesebb tulajdonosváltással a boltok polcaira kerül, így az egész folyamat könyvelhető és visszakövethető. Cél a gyermekmunka visszaszorítása, a nők jogainak elfogadtatása, az emberi munkakörülmények megteremtése.
A méltányos kereskedelmen keresztül visszajutó pénz egy részéből a termelőknek fejlesztésekbe kell beruházniuk, így épült már több kórház, iskola.

Mindenki olyan feladatot vállalt, amihez a legjobban ért. Úticéljaink Kenya, Gambia, Uganda, Ghána, Srí Lanka, India, Mexikó.

Az önkéntes kiküldetésem célja: a gambiai Kerewan városában IT teacherként fogok informatikát, hardver-szoftver ismereteket tanítani. Weblapot szerkesztek, alapfokon programozási nyelveket oktatok. Segítek összefogni a fogadó szervezet munkáját, pályázatokat írunk, partnereket keresünk.
Utam középtávú célja a gambiai - magyar kereskedelem fejlesztése, valamint az ország mezőgazdaságát és gazdaságát tanulmányozva egy mintagazdaság létrehozásának a feltételeinek megteremtése.
Küldetésemnek tekintem a fogadó szervezet tevékenységében való részvételt, tudásomat felhasználva szeretném könnyebbé, hatékonyabbá tenni a munkájukat.
A közeljövőben kerül megrendezésre az első gambiai-magyar szemináriumi találkozó, szeretnék hatékonyan és tevékenyen résztvenni a szervezésben, lebonyolításban.

A kinttartózkodás időtartama: 2007. június 23. - 2007. szeptember 12.
Amennyiben sikerül megteremteni a közös munka kereteit és gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk, a későbbiekben szeretnék hosszabb időre is kiutazni.

Célunk a hazatérés után egy könyvben és egy filmben összefoglalni a kint tapasztaltakat. Úgy tudom, hogy világelső a kezdeményezésünk, még senki sem készített ilyen összeállítást, amiben egy időben, a világ 9 különböző pontján működő, de mégis hasonló és ugyanolyan célból működő szervezetek életét hasonlítják össze.
Áprilisban részt vettünk egy szemináriumon Athénban, itt nemzetközi kapcsolatokat szereztünk és beszámoltunk a projektről.

A Gambiában készített fotók felhasználásával élményeimet, tapasztalataimat írásos formában is szeretném megörökíteni.
Keveseknek adatik meg, hogy eljussanak egy ilyen csodálatos országba, így szeretném majd egy kiállítás-sorozat keretében bemutatni az ott készült képeimet, írásaimat.
Úgy hiszem, hogy a legjobb tudásunk szerint segítenünk kell azok munkáját, életét, akiknek kevesebb jutott a lehetőségekből.

A szállást, ellátást a helyiek biztosítják, nekem kell előteremtenem a repülőjegy, vízum, oltások és a biztosítás költségeit.

Az út tervezett költségvetése:

Repülőjegy, illeték: 210000 Ft
Biztosítás: 41000 Ft
Vízum: 10000 Ft
Oltások: 25000 Ft
Szükséges gyógyszerek: 30000 Ft
Ivóvíz, napi szükségletek: 80000 Ft
A klímához illő ruházat: 35000 Ft
Fényképezőgép: 65000 Ft
Összesen: 496000 Ft



Lukács Zoltán
Budapesti Corvinus Egyetem
Kereskedelem és Marketing szak
lukacs.zoltan@kermark.hu

Üdv itt, kedves olvasó.

Ezen a blogom szeretném leírni, másokkal és elsősorban Veled megosztani a gambiai utam során szerzett élményeimet, tapasztalataimat.

Sok helyről hallottam már, hogy jó lenne tenni valamit, amikor pedig tényleg meg is kéne tenni, a legtöbben visszahőkölnek, hiszen ez nem is olyan egyszerű. Pedig az, ehhez szeretnék segítséget adni. Leginkább hozzáállás és felfogás kérdése, ha ezekből van elég és megfelelő, sok akadály már nem jöhet.
Talán már ismered: Vannak, akik megcsinálják a dolgokat, vannak, akik csak hallgatnak és vannak, akik azt mondják: "Nézd, mi történt!".
Önkéntesként az első csoportba kell tartoznunk, hogy a hallgatókat előbb megfigyelőkké, majd aki szeretné, azt résztvevővé tegyük, de legalábbis segítsük, hogy azzá váljon.
Persze nem mindenkiből lehet önkéntes, nem is kell, sőt. Ez olyan, amit ha mindenki csinálna, elveszítené a varázsát és idővel eltűnne a motiváció is.
És nem szabad elfeledkezni a másik oldalról sem. Ez nem szánakozásból történik, egyáltalán nem. Fogjuk egymás kezét és együtt dolgozunk. Akkor jó, ha a végén mindenki több lesz, mint előtte volt.
Hadd idézzem Jókai Mórt:

„Ensemble!” Milyen bűbájos szó! Lehet-e ennél gyönyörteljesebb szó a világon?

Mert egyedül nem megy. Fogjunk össze, utána bármit elérhetünk. Eppur si muove, és mégis mozog a Föld. Ha pedig valami miatt mégsem, akkor a mi feladatunk, hogy tovább mozgassuk. Persze a megfelelő irányba.
És nem feladatunk, nem is szabad megítélni, hogy melyik a helyes irány. Valamennyire hozzá kell tenni a mi helyesnek vélt útirányunkat is, de nem szabad ráerőltetni másra. Megbeszéljük, hogy kinek mi a jó és a kettőből megpróbálunk valami még jobbat összehozni. Én megmutatom, hogyan csináljuk mi, ő megmutatja, mit kell megcsinálni és együtt kitaláljuk a megfelelő módot. Ez nem olyan, mint egy elméleti tudomány, ahol sokszor az eredmény számít, nem pedig az, hogyan is értük el. Itt éppen abban van a lényeg, amíg elérjük a végcélt. És ha az eredmény jó, hasznos, akkor győztünk.

Egy szó, mint száz: ha találsz az írásaimban valami olyat, ami megfog és elgondolkodtat, már megérte leírni.

Kösznöm, hogy rám gondoltál és elolvastad.

Az önkéntességről

Az önkéntesség lényegében annyit tesz, hogy szépen ülök Maslow szükségletpiramisának a tetején, majd elkezdem megmászni valaki más piramisát, hátha annak is sikerül feljutni a csúcsára.
Legalábbis én így értelmezem.