2007. június 28., csütörtök
Vasárnap - Dakartól Banjulig
A Dakarból induló gép mindössze fél órát késett, az eddigiekhez képest ez már egész jó. 40 perc volt az út. Egy légcsavaros, régi és kicsi géppel mentünk. Én voltam az egyetlen fehér a fedélzeten. Itt már csak italt szolgáltak fel, ásványvizet kértem, a gyümölcsléjükben nem nagyon bíztam. Nagyon jól nézett ki fentről a környék. Minden zöld, vörös és kék. Mikor leszállt a repülő, fél órát kellett várni a csomagokra. Ekkor jött a villámcsapás, persze derült égből: a csomagom sehol. Azt mondták, hogy nem fért be a gépbe, így jártam. Harmincan jöttünk a gépen, talán csak öten kapták meg a poggyászukat. Fura megoldás... rengeteg pénzt fizettem a jegyért, a szolgáltatást meg elfelejtették rendesen szolgáltatni. Ez nem a fejlődés útja. Ha jön egy csoportnyi turista, a csomagjuk pedig sehol, valószínűleg egyből fordulnak is vissza. Többet nem utazom Air Sénégal-lal, az biztos.
A poggyászomat végül a negyedik napon kaptam meg. A végén már nagyon kényelmetlen volt, négy napja ugyanabban a ruhában, fogkefe és minden egyéb nélkül.
A repülőtérről 40 percet utaztunk autóval. Mint a filmekben. Az út mellett láttam egy kiégett autót. Vörös a föld, beton csak ritkán van. Az úton félméteres kátyúk. Rengeteg autó van, rengeteg a Mercedes. Minden autó össze-vissza van horpadva, 30-40 évesek is bőven akadnak. A fényszórója a legtöbbnek ki van törve. Műszaki vizsga nincs, Kresz is csak minimális szinten. A reflektor és a duda az összes szabályozó eszköz.
Délután elmentünk egy kínai étterembe ebédelni. Hallevest és húsos-halas rizset ettem. Jól főznek, bár a helyi ételek majdnem mind ugyanolyanok.
Kaja után elnéztünk a Teranga nevű helyre. Ez szórakozóhely, szálloda, szabadidős központ egyben. Azaz lesz, ha elkészül. Egy ismert helyi énekes vezeti. Rengeteg jó ötlete és terve van, Magyarországról (is) szeretné hozni a berendezést.
Mindenki a maga módján próbál megélni. Mindenki árul valamit. Rengeteg kis bolt van, bódékban dolgoznak. Kólát és Coca Cola termékeket mindenhol lehet kapni.
A poggyászomat végül a negyedik napon kaptam meg. A végén már nagyon kényelmetlen volt, négy napja ugyanabban a ruhában, fogkefe és minden egyéb nélkül.
A repülőtérről 40 percet utaztunk autóval. Mint a filmekben. Az út mellett láttam egy kiégett autót. Vörös a föld, beton csak ritkán van. Az úton félméteres kátyúk. Rengeteg autó van, rengeteg a Mercedes. Minden autó össze-vissza van horpadva, 30-40 évesek is bőven akadnak. A fényszórója a legtöbbnek ki van törve. Műszaki vizsga nincs, Kresz is csak minimális szinten. A reflektor és a duda az összes szabályozó eszköz.
Délután elmentünk egy kínai étterembe ebédelni. Hallevest és húsos-halas rizset ettem. Jól főznek, bár a helyi ételek majdnem mind ugyanolyanok.
Kaja után elnéztünk a Teranga nevű helyre. Ez szórakozóhely, szálloda, szabadidős központ egyben. Azaz lesz, ha elkészül. Egy ismert helyi énekes vezeti. Rengeteg jó ötlete és terve van, Magyarországról (is) szeretné hozni a berendezést.
Mindenki a maga módján próbál megélni. Mindenki árul valamit. Rengeteg kis bolt van, bódékban dolgoznak. Kólát és Coca Cola termékeket mindenhol lehet kapni.
Végre megjöttem - első nap
Végre sikerült internethez jutnom. Szerettem volna napi szinten frissíteni a blogot, de úgy néz ki, hogy nem sikerül nethez jutnom. Ettől függetlenül mindig írok, ha alkalmam nyílik rá. Hosszú volt az elmúlt néhány nap, álljon itt néhány sor azokról:
Szombat, indulunk. 13:00-kor kellett bejelentkezni a reptéren, 11:00-kor indultunk otthonról, hogy kényelmesen odaérjünk.
A check in után kimentünk a teraszra repülőket nézegetni. Tele volt az egész reptér, hosszú sorban vártak a felszállásra. Feltűnt, hogy sehol sincs portugál gép, pedig én azzal mennék. Miután visszamentünk a teraszról, kiírták, hogy másfél óra késéssel indul. Remek.
Bementem a terminálba és nekiálltam várni. Pasziánsz, film, sétálás. 40 perc után elkezdtek morgolódni az utasok. Többen szinte veszekedtek és kiabáltak, hogy mi is ez. Nem fogták fel, hogy ha idegeskednek, attól csak hosszabb lesz a várakozás.
100 perc késéssel indultunk. Lisszabonig majdnem négy óra volt az út. Végig tiszta volt az ég. Láttam a házunkat is fentről, akkor már 5000 méteren voltunk. A Duna egészen a déli határig látszott. Végig több száz kilométer volt a látótávolság. Az ebédet Horvátországnál hozták ki. Barna rizs, csirkemell szósszal. Egy eléggé alulméretezett zsemle, vaj, sajt. Adtak egy kis salátát is. Desszertnek csokis sütemény volt. A sajt magyar, a többi portugál. Olaszországig ettünk, Franciaország fölött szedték össze a tányérokat.
Olaszország végig tele van hegyekkel. Délután mentünk, így a nap oldalról sütött, a hegyek hosszú árnyékot vetettek. Igazi 3D-s térkép. A francia riviéra nagyon jól nézett ki. Tele apró öblökkel, a parthoz közel mindenhol védelmet adó homoksáv. Rengeteg kis hajó volt, nem mentek messze, végig a parthoz közel maradtak. Úgy tűnik, a hajósok legtöbbje csak kocamatróz, annyira kell neki a hajója, hogy kicsit eltávolodjon az emberektől.
Spanyolország fölött rengeteg kört láttam. 800-1000 méter átmérőjű körök, talán ez lehet a kertek szokásos formája. A körökben különböző színű növényeket termeltek.
Lisszabon jól nézett ki fentről, nagy város, rengeteg épülettel.
A reptéren másfél órát kellett várni, nem volt túl izgalmas.
A Dakar felé induló gép egy órát késett. Bementem a váróterembe és közölték, hogy a repülő még sehol. Busszal vittek ki a géphez. Az utastér tele volt, rajtam kívül egy fehér volt. Hamar eltávolodtunk a szárazföldtől, végig az óceán fölött repült. Teljesen sötét volt, ritkán lakott terület lehet ez, vagy egyszerűen éjszaka nincs áram, közvilágítás. A Szahara fölött láttam egy vihart, érdekes volt. Fölöttünk a csillagok, lent pedig minden felhővel borítva. Az éjszaka sötétjében messziről látszottak a hatalmas villámok. A vacsora majdnem ugyanaz volt, mint az ebéd, csak desszertként fagyit adtak. Elhoztam a takarót a repülőről, azt hittem, hogy hideg lesz éjszaka.
De nem volt hideg éjszaka. A leszállás után az utasok megtapsolták a kapitányt. Mikor kiszálltam a gépből, hajnali 2 óra volt, a hőmérséklet 30 fok fölött, a páratartalom pedig közel lehetett a 100%-hoz. Szerencsére az épület valamennyire légkondicionált volt. Az útlevél kezelése előtt ki kellett tölteni egy papírt, amin leírtam, hogy ki vagyok, honnan jöttem, meddig maradok, mit csinálok itt. Alig negyven perc sorbaállás után kerültem sorra. Az emberek fáradtak és büdösek voltak. A határőr nagyon meglepődött, mikor meglátta az útlevelemet. Elrohant vele és csak percek múlva szólt, hogy kövessem. Nem akarták megérteni, hogy nem bevándorló vagyok, csak néhány órára jöttem a tranzitba. Hiányolták a szenegáli vízumot. Mondtam nekik, hogy nem akarok kimenni, csak a reggeli repülőig maradnék. Közel két órába telt, mire felfogták a dolgot. A csomagomat is csak nehezen adták ki. Az útlevelemet reggel kaptam vissza. A tranzit egy kis szoba, néhány székkel a falak mellett. Voltak már bent ketten. Fél órával utánam befutott két kínai, nekik húsz óra múlva indult a gépük, addig ott kellett ülniük. Aludni nem volt szabad, aki elaludt, azt az őrjárat azonnal felébresztette. Három dollárért vettem egy ásványvizet.
Reggelig a kínaiakkal beszélgettem. Kínából jöttek, Olaszországba tartottak. Elsőre nem tudták, hol van Magyarország. Mikor mondtam, hogy Hungary, azt értette, hogy hungry, azaz éhes vagyok és hozta a táskáját. Csokit és süteményt eszegettünk reggelig. Kb egy órával később beugrott neki, hogy Hungary, mondta, hogy tudjám ám. Bécs a fővárosunk és Ausztriával együtt mi vagyunk Európa egyik legnagyobb és legerősebb országa. Felvilágosítottam, hogy alig 100 évvel van elmaradva. Mutattam nekik forintot, egy papír kétszázas volt nálam. Kedvesek voltak, legalább nem unatkoztam reggelig.
Szombat, indulunk. 13:00-kor kellett bejelentkezni a reptéren, 11:00-kor indultunk otthonról, hogy kényelmesen odaérjünk.
A check in után kimentünk a teraszra repülőket nézegetni. Tele volt az egész reptér, hosszú sorban vártak a felszállásra. Feltűnt, hogy sehol sincs portugál gép, pedig én azzal mennék. Miután visszamentünk a teraszról, kiírták, hogy másfél óra késéssel indul. Remek.
Bementem a terminálba és nekiálltam várni. Pasziánsz, film, sétálás. 40 perc után elkezdtek morgolódni az utasok. Többen szinte veszekedtek és kiabáltak, hogy mi is ez. Nem fogták fel, hogy ha idegeskednek, attól csak hosszabb lesz a várakozás.
100 perc késéssel indultunk. Lisszabonig majdnem négy óra volt az út. Végig tiszta volt az ég. Láttam a házunkat is fentről, akkor már 5000 méteren voltunk. A Duna egészen a déli határig látszott. Végig több száz kilométer volt a látótávolság. Az ebédet Horvátországnál hozták ki. Barna rizs, csirkemell szósszal. Egy eléggé alulméretezett zsemle, vaj, sajt. Adtak egy kis salátát is. Desszertnek csokis sütemény volt. A sajt magyar, a többi portugál. Olaszországig ettünk, Franciaország fölött szedték össze a tányérokat.
Olaszország végig tele van hegyekkel. Délután mentünk, így a nap oldalról sütött, a hegyek hosszú árnyékot vetettek. Igazi 3D-s térkép. A francia riviéra nagyon jól nézett ki. Tele apró öblökkel, a parthoz közel mindenhol védelmet adó homoksáv. Rengeteg kis hajó volt, nem mentek messze, végig a parthoz közel maradtak. Úgy tűnik, a hajósok legtöbbje csak kocamatróz, annyira kell neki a hajója, hogy kicsit eltávolodjon az emberektől.
Spanyolország fölött rengeteg kört láttam. 800-1000 méter átmérőjű körök, talán ez lehet a kertek szokásos formája. A körökben különböző színű növényeket termeltek.
Lisszabon jól nézett ki fentről, nagy város, rengeteg épülettel.
A reptéren másfél órát kellett várni, nem volt túl izgalmas.
A Dakar felé induló gép egy órát késett. Bementem a váróterembe és közölték, hogy a repülő még sehol. Busszal vittek ki a géphez. Az utastér tele volt, rajtam kívül egy fehér volt. Hamar eltávolodtunk a szárazföldtől, végig az óceán fölött repült. Teljesen sötét volt, ritkán lakott terület lehet ez, vagy egyszerűen éjszaka nincs áram, közvilágítás. A Szahara fölött láttam egy vihart, érdekes volt. Fölöttünk a csillagok, lent pedig minden felhővel borítva. Az éjszaka sötétjében messziről látszottak a hatalmas villámok. A vacsora majdnem ugyanaz volt, mint az ebéd, csak desszertként fagyit adtak. Elhoztam a takarót a repülőről, azt hittem, hogy hideg lesz éjszaka.
De nem volt hideg éjszaka. A leszállás után az utasok megtapsolták a kapitányt. Mikor kiszálltam a gépből, hajnali 2 óra volt, a hőmérséklet 30 fok fölött, a páratartalom pedig közel lehetett a 100%-hoz. Szerencsére az épület valamennyire légkondicionált volt. Az útlevél kezelése előtt ki kellett tölteni egy papírt, amin leírtam, hogy ki vagyok, honnan jöttem, meddig maradok, mit csinálok itt. Alig negyven perc sorbaállás után kerültem sorra. Az emberek fáradtak és büdösek voltak. A határőr nagyon meglepődött, mikor meglátta az útlevelemet. Elrohant vele és csak percek múlva szólt, hogy kövessem. Nem akarták megérteni, hogy nem bevándorló vagyok, csak néhány órára jöttem a tranzitba. Hiányolták a szenegáli vízumot. Mondtam nekik, hogy nem akarok kimenni, csak a reggeli repülőig maradnék. Közel két órába telt, mire felfogták a dolgot. A csomagomat is csak nehezen adták ki. Az útlevelemet reggel kaptam vissza. A tranzit egy kis szoba, néhány székkel a falak mellett. Voltak már bent ketten. Fél órával utánam befutott két kínai, nekik húsz óra múlva indult a gépük, addig ott kellett ülniük. Aludni nem volt szabad, aki elaludt, azt az őrjárat azonnal felébresztette. Három dollárért vettem egy ásványvizet.
Reggelig a kínaiakkal beszélgettem. Kínából jöttek, Olaszországba tartottak. Elsőre nem tudták, hol van Magyarország. Mikor mondtam, hogy Hungary, azt értette, hogy hungry, azaz éhes vagyok és hozta a táskáját. Csokit és süteményt eszegettünk reggelig. Kb egy órával később beugrott neki, hogy Hungary, mondta, hogy tudjám ám. Bécs a fővárosunk és Ausztriával együtt mi vagyunk Európa egyik legnagyobb és legerősebb országa. Felvilágosítottam, hogy alig 100 évvel van elmaradva. Mutattam nekik forintot, egy papír kétszázas volt nálam. Kedvesek voltak, legalább nem unatkoztam reggelig.
2007. június 23., szombat
Utazom - Traveling
Azaz utaznék. 15:00-kor indult volna a repülő, de most, 15:14-kor még meg sem érkezett. Fél öt előtt nem nagyon lesz itt indulás. Este tízkor indulok tovább Lisszabonból, a lényeg, hogy addigra ott legyek.Már másfél órája ülök a terminálban. Megvolt az oroszlánkönnyes búcsú, most pedig éhesen várom, hogy végre megebédeljünk a levegőben.
I'm traveling. Or to say corretly: I really want to have some traveling now. I'm sitting here in the terminal and waiting for the plane to arrive. Yeah, it still not there though. Now I should've been in the sky for 18 minutes. But I think I won't be there in an hour.
We had a tearful farewell and now I'm waiting here and getting more and more hungry. I just can't wait to have some lunch /rather dinner?/ in the sky.
Eljött az idő...
Indulok. Még néhány óra. 15:00-kor indul a repülő. Vasárnap 08:40-kor szállok le Banjulban. Lisszabonban és Dakarban kell átszállni, 4+6 órát várok majd a terminálban.Majdnem mindent sikerült elintézni, bár rengeteg munkát hagyok itthon.
A 20 kiló poggyász nagyon kevés. 5 kiló a bőrönd, rengeteg apróságot viszek; ruhának nem sok hely maradt. Három hónapra van néhány napi ruha, megpróbálok majd mosni és a lehetőségekhez mérten vásárolni.
Dollárt váltottam, 2000. utánit, kis címletekben.
Viszek fényképezőgépet, notebookot, mindenféle elektromos kütyüket. Megpróbálok sűrűn bejelentkezni.
Köszönöm mindenkinek a támogatást és a bíztatást!
Jövök szeptemberben!
That's all folks, time to say goodbye!
Still some hours. My plane'll leave at 15 o'clock. I'll arrive to Banjul on Sunday at 08:40. I'll have to change the plane in Lisboa and Dakar. The transfer will take 4 and 6 hours, some time to chill.
I've almost finished everything that I had to do. But I have to leave a lot of work here in Hungary. The baggage limit is 20kg, that can't do too much things. The empty suitcase is almost 5kg so not much space left for my stuff. There are some things to bring to The Gambia so there's only a little space left for my clothes. I'll have to try some washing or maybe I could buy some local clothes. Time will tell us.
I'll bring US Dollars, all printed after 2000 and in small denominations.
There's notebook, digital camera and a lot of electro-stuff's in my bag. I'll try to kepp in contact with you. I would like to write on the blog every day.
Thank you for your support and help!
See you all in September!
2007. június 21., csütörtök
Újra a fedélzeten
Néhány napja nem jelentkeztem, ennek oka, hogy (nem) kicsit ismét túlvállaltam magam munkával. Egy fordításon dolgozom, ennek az árával együtt lesz meg a szükséges pénzösszeg. Több éve foglalkozom számítógépes játékok fordításával (www.gamehunter.hu), rengeteg játékot tettünk magyarrá a szabadidőnkben és néhány játékban ott a nevem a boltok polcain is. Most a Space Force 2 című sci-fi akciójáték fordításán dolgozunk Morpheu$ kollégával. Szoros határidő, emberes mennyiségű szöveg. Már látszik a vége, hamarosan befejezzük, de elég kemény napok állnak mögöttünk.De a legfontosabb, hogy végre túlvagyok az összes vizsgán, készülhetek az utazásra. Még két nap. Jó lenne valamikor az összepakolásra is időt szorítani.
2007. június 17., vasárnap
2007. június 16., szombat
A projektről
Lukács Zoltán vagyok, 22 éves székesfehérvári lakos. 2007 nyarán a Fair World projekt, Fair Trade - Méltányos Kereskedelem keretében utazom Gambiába.
A Budapesti Corvinus Egyetem Kereskedelem és Marketing szakos hallgatója vagyok. Szakmai előmenetelem szempontjából nagyon fontosnak tartom a kereskedelem más formáinak, más országokban történő megismerését.
Idén tavasszal, a PLANET Alapítvánnyal karöltve kilencen elhatároztuk, hogy elindítjuk a Fair World 2007 projektet.
Nyáron, ősszel mindegyikünk ellátogat egy fejlődő országba, mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik bekapcsolódni a helyi munkába.
A méltányos kereskedelem, a Fair Trade a fejlődő országok lakóinak gazdasági és kulturális kizsákmányolása ellen, a természeti és szociális sokszínűség megvédésére jött létre. Olyan kereskedelemi partnerséget jelent, mely anyagi segítséget, valamint létbiztonságot nyújt a hátrányos helyzetű fejlődő országok lakóinak, közvetlenül és átláthatóan növelve a termelők jövedelmét és életszínvonalát.
Egy indiai család átlagos egyévi jövedelme 4000 forintnyi rúpia, akár tízen próbálnak ennyiből megélni egy éven át. A nagy sportszergyártó cégek üzemeiben a varrónő 2-3 centet kap egy ing megvarrásáért. Az afrikai kakaó-, kávé- és mogyorótermelők a bekerülési árnak csak töredékét kapják meg a termékeikért. A méltányos kereskedelemben résztvevő partnerek garantálják a termelőknek, hogy méltányos áron veszik át a termékeiket, legalább a bekerülési árat kifizetve. A Fair Trade-ben résztvevő áru nem kerül ki a tőzsdére, a lehető legkevesebb tulajdonosváltással a boltok polcaira kerül, így az egész folyamat könyvelhető és visszakövethető. Cél a gyermekmunka visszaszorítása, a nők jogainak elfogadtatása, az emberi munkakörülmények megteremtése.
A méltányos kereskedelmen keresztül visszajutó pénz egy részéből a termelőknek fejlesztésekbe kell beruházniuk, így épült már több kórház, iskola.
Mindenki olyan feladatot vállalt, amihez a legjobban ért. Úticéljaink Kenya, Gambia, Uganda, Ghána, Srí Lanka, India, Mexikó.
Az önkéntes kiküldetésem célja: a gambiai Kerewan városában IT teacherként fogok informatikát, hardver-szoftver ismereteket tanítani. Weblapot szerkesztek, alapfokon programozási nyelveket oktatok. Segítek összefogni a fogadó szervezet munkáját, pályázatokat írunk, partnereket keresünk.
Utam középtávú célja a gambiai - magyar kereskedelem fejlesztése, valamint az ország mezőgazdaságát és gazdaságát tanulmányozva egy mintagazdaság létrehozásának a feltételeinek megteremtése.
Küldetésemnek tekintem a fogadó szervezet tevékenységében való részvételt, tudásomat felhasználva szeretném könnyebbé, hatékonyabbá tenni a munkájukat.
A közeljövőben kerül megrendezésre az első gambiai-magyar szemináriumi találkozó, szeretnék hatékonyan és tevékenyen résztvenni a szervezésben, lebonyolításban.
A kinttartózkodás időtartama: 2007. június 23. - 2007. szeptember 12.
Amennyiben sikerül megteremteni a közös munka kereteit és gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk, a későbbiekben szeretnék hosszabb időre is kiutazni.
Célunk a hazatérés után egy könyvben és egy filmben összefoglalni a kint tapasztaltakat. Úgy tudom, hogy világelső a kezdeményezésünk, még senki sem készített ilyen összeállítást, amiben egy időben, a világ 9 különböző pontján működő, de mégis hasonló és ugyanolyan célból működő szervezetek életét hasonlítják össze.
Áprilisban részt vettünk egy szemináriumon Athénban, itt nemzetközi kapcsolatokat szereztünk és beszámoltunk a projektről.
A Gambiában készített fotók felhasználásával élményeimet, tapasztalataimat írásos formában is szeretném megörökíteni.
Keveseknek adatik meg, hogy eljussanak egy ilyen csodálatos országba, így szeretném majd egy kiállítás-sorozat keretében bemutatni az ott készült képeimet, írásaimat.
Úgy hiszem, hogy a legjobb tudásunk szerint segítenünk kell azok munkáját, életét, akiknek kevesebb jutott a lehetőségekből.
A szállást, ellátást a helyiek biztosítják, nekem kell előteremtenem a repülőjegy, vízum, oltások és a biztosítás költségeit.
Az út tervezett költségvetése:
Repülőjegy, illeték: 210000 Ft
Biztosítás: 41000 Ft
Vízum: 10000 Ft
Oltások: 25000 Ft
Szükséges gyógyszerek: 30000 Ft
Ivóvíz, napi szükségletek: 80000 Ft
A klímához illő ruházat: 35000 Ft
Fényképezőgép: 65000 Ft
Összesen: 496000 Ft
Lukács Zoltán
Budapesti Corvinus Egyetem
Kereskedelem és Marketing szak
lukacs.zoltan@kermark.hu
A Budapesti Corvinus Egyetem Kereskedelem és Marketing szakos hallgatója vagyok. Szakmai előmenetelem szempontjából nagyon fontosnak tartom a kereskedelem más formáinak, más országokban történő megismerését.
Idén tavasszal, a PLANET Alapítvánnyal karöltve kilencen elhatároztuk, hogy elindítjuk a Fair World 2007 projektet.
Nyáron, ősszel mindegyikünk ellátogat egy fejlődő országba, mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik bekapcsolódni a helyi munkába.
A méltányos kereskedelem, a Fair Trade a fejlődő országok lakóinak gazdasági és kulturális kizsákmányolása ellen, a természeti és szociális sokszínűség megvédésére jött létre. Olyan kereskedelemi partnerséget jelent, mely anyagi segítséget, valamint létbiztonságot nyújt a hátrányos helyzetű fejlődő országok lakóinak, közvetlenül és átláthatóan növelve a termelők jövedelmét és életszínvonalát.
Egy indiai család átlagos egyévi jövedelme 4000 forintnyi rúpia, akár tízen próbálnak ennyiből megélni egy éven át. A nagy sportszergyártó cégek üzemeiben a varrónő 2-3 centet kap egy ing megvarrásáért. Az afrikai kakaó-, kávé- és mogyorótermelők a bekerülési árnak csak töredékét kapják meg a termékeikért. A méltányos kereskedelemben résztvevő partnerek garantálják a termelőknek, hogy méltányos áron veszik át a termékeiket, legalább a bekerülési árat kifizetve. A Fair Trade-ben résztvevő áru nem kerül ki a tőzsdére, a lehető legkevesebb tulajdonosváltással a boltok polcaira kerül, így az egész folyamat könyvelhető és visszakövethető. Cél a gyermekmunka visszaszorítása, a nők jogainak elfogadtatása, az emberi munkakörülmények megteremtése.
A méltányos kereskedelmen keresztül visszajutó pénz egy részéből a termelőknek fejlesztésekbe kell beruházniuk, így épült már több kórház, iskola.
Mindenki olyan feladatot vállalt, amihez a legjobban ért. Úticéljaink Kenya, Gambia, Uganda, Ghána, Srí Lanka, India, Mexikó.
Az önkéntes kiküldetésem célja: a gambiai Kerewan városában IT teacherként fogok informatikát, hardver-szoftver ismereteket tanítani. Weblapot szerkesztek, alapfokon programozási nyelveket oktatok. Segítek összefogni a fogadó szervezet munkáját, pályázatokat írunk, partnereket keresünk.
Utam középtávú célja a gambiai - magyar kereskedelem fejlesztése, valamint az ország mezőgazdaságát és gazdaságát tanulmányozva egy mintagazdaság létrehozásának a feltételeinek megteremtése.
Küldetésemnek tekintem a fogadó szervezet tevékenységében való részvételt, tudásomat felhasználva szeretném könnyebbé, hatékonyabbá tenni a munkájukat.
A közeljövőben kerül megrendezésre az első gambiai-magyar szemináriumi találkozó, szeretnék hatékonyan és tevékenyen résztvenni a szervezésben, lebonyolításban.
A kinttartózkodás időtartama: 2007. június 23. - 2007. szeptember 12.
Amennyiben sikerül megteremteni a közös munka kereteit és gyümölcsöző lesz a kapcsolatunk, a későbbiekben szeretnék hosszabb időre is kiutazni.
Célunk a hazatérés után egy könyvben és egy filmben összefoglalni a kint tapasztaltakat. Úgy tudom, hogy világelső a kezdeményezésünk, még senki sem készített ilyen összeállítást, amiben egy időben, a világ 9 különböző pontján működő, de mégis hasonló és ugyanolyan célból működő szervezetek életét hasonlítják össze.
Áprilisban részt vettünk egy szemináriumon Athénban, itt nemzetközi kapcsolatokat szereztünk és beszámoltunk a projektről.
A Gambiában készített fotók felhasználásával élményeimet, tapasztalataimat írásos formában is szeretném megörökíteni.
Keveseknek adatik meg, hogy eljussanak egy ilyen csodálatos országba, így szeretném majd egy kiállítás-sorozat keretében bemutatni az ott készült képeimet, írásaimat.
Úgy hiszem, hogy a legjobb tudásunk szerint segítenünk kell azok munkáját, életét, akiknek kevesebb jutott a lehetőségekből.
A szállást, ellátást a helyiek biztosítják, nekem kell előteremtenem a repülőjegy, vízum, oltások és a biztosítás költségeit.
Az út tervezett költségvetése:
Repülőjegy, illeték: 210000 Ft
Biztosítás: 41000 Ft
Vízum: 10000 Ft
Oltások: 25000 Ft
Szükséges gyógyszerek: 30000 Ft
Ivóvíz, napi szükségletek: 80000 Ft
A klímához illő ruházat: 35000 Ft
Fényképezőgép: 65000 Ft
Összesen: 496000 Ft
Lukács Zoltán
Budapesti Corvinus Egyetem
Kereskedelem és Marketing szak
lukacs.zoltan@kermark.hu
A gyógyszerek
Ahova megyek, ott azért némileg mások a körülmények és a lehetőségek, mint Európában. Érdemes rendesen felkészülni az esetleges egészségügyi problémákra.Az EÜ csomag tartalma:
Görcsoldó
Hasmenés tüneti szereiOrvosi szén
Székletfogó
Sópótló
Hashajtó
Hányáscsillapító
Orrcsepp
Savlekötő
Allergia elleni krém
Sebfertőtlenítő oldat
Rovarriasztó
Vízfertőtlenítő: Neomagnol
Az EÜ doboz tartalma:
Betadine (sebfertőtlenítő)Fertőtlenítő tapasz
Sebtapasz (vízálló)
Csipesz
Mullpólya
Hasznos apróságok:
HőmérőKis tükör
Füldugó
Tisztító kendő
Bicska
Felfújható nyakpárna
Óvszer
A malária (váltóláz) ellen érdemes külön is felkészülni. Az anopheles szúnyogok vérszívás közben viszik át az egysejtű plazmódiumokat az egyik emberről a másikra. A plazmódium az emberben és a szúnyogban is szaporodik, a szaporodási fázis megszakításával megelőzhető, vagy gyógyítható a betegség. Védőoltás nincs ellene.A betegség nagyon durva, inkább nem részletezem a tüneteit.
A megelőzése gyógyszeresen és szúnyogcsípás elkerülésével lehetséges.
A maláriát terjesztő szúnyog különösen napnyugtától napkeltéig csíp, ekkor kell fokozottan óvni magunkat. Jól szellőző, hosszú ujjú felsőrész és a bokákat is fedő ruházat szükséges.A szabadon lévő testrészeket rovarirtóval kell védeni.
Éjszaka, a pihenőhelyet rovarriasztóval impregnált hálóval kell védeni.
(Forrás: Országos Epidemilógiai Központ - www.oek.hu)
A betegség ellen a Lariam nevű gyógyszert ajánlották. Egy dobozban 8 szem van, az indulás előtt egy héttel kell elkezdeni és a hazaérkezés után még négy hétig kell folytatni a szedését. Heti egy szemet kell bevenni, mindig ugyanakkor. Egy doboz gyószer ára kb 6000 forint. A 16 hét szedéshez így két dobozzal vettem. Étkezés után, bő folyadékkal érdemes bevenni, keserű és csípős a tabletta.
A hatóanyag a májban bomlik le, nagyon erős gyógyszer. A 16 heti szedés még nagyjából belefér, de hosszabb ídőn keresztül már nem javallott, maradandó károsodásokat okozhat.
Ma vettem be az első szemet, a másodikat majd Lisszabonban szedem be.
Minden gyógyszert megvettem, a Lariammal együtt kicsivel több, mint 30000 forintba kerülnek.
A repülőjegy
Önkéntesnek lenni általában nem olcsó, ez tény. A repülőjegyet, biztosítást, oltásokat, költőpénzt (és még rengeteg apróságot) nekem kell állni. Aki közeli és/vagy népszerű helyre megy, az olcsóbban megússza az utazás költségeit. Japán, New York olcsóbban elérhető, mint Gambia.Az első kereséseknél elég szörnyű összegek jelennek meg, az ár elmegy 300 ezerig is.
Ilyen-olyan utakat kijárva, majd némi hozzáértői segítséget igénybe véve (Köszi, Edina!) sikerült 197000 forintból összehozni a jegyet illetékkel együtt. 5%-ért kötöttem hozzá jegybiztosítást, így kb 207000-be került az egész.
Íme a jegy részletei:
1.1LUKACS/ZOLTANMR
1. TP 537 V 23JUN BUDLIS HK1 1500 1750
2. TP 209 V 23JUN LISDKR HK1 2205 #0105
3. V7 300 Y 24JUN DKRBJL HK1 0800 0840
4. V7 301 Y 10SEP BJLDKR HK1 1910 1950
5. TP 210 V 11SEP DKRLIS HK1 0205 0650
6. TP 526 V 11SEP LISBUD HK1 0930 1400
Az út elég hosszú lesz. Először Lisszabonban ülök 4 órát, majd Dakarban éjszaka 6 és fél órát.
2007. június 13., szerda
Mellékhatás 2.0
Egyre jobb. Szédülök a sárgaláz elleni oltástól, vérnyomás az egekben egy másiktól, pörgök egy harmadiktól. Pakolnék már az útra, fordítanék, hogy legyen zsebpénz, közben pedig tanulni kell, mert este vizsgázom EU alapismeretekből.
Mellékesen a mellékhatások hatásairól
Téma és variációk
Kacsapecsenye pecsenyekacsából
Kecsepacsanya pacsanyakecséből
Pacsakecsenye kecsenyepacsából
Pecsekacsanya kacsanyapecséből
Pecsenyekacsa kacsapecsenyéből
Pacsanyakecse kecsepacsanyából
Kacsanyapecse pecsekacsanyából
Kecsenyepacsa pacsakecsenyéből
(Karinthy Ferenc: Téma és variációk)
Nagyjából ilyen érzés volt az oltások utáni nap. Mikor elkezd felszívódni az a vödörnyi oltóanyag, kimondottan kellemes... Néha szédülés, utána fejfájás, majd zsibbadás. Időnként, amolyan refrénként pedig hangok. A semmi hangjai.5 filmet néztem meg és még mindig unatkoztam. 2 pizzát ettem meg és utána is éhes voltam. Próbáltam fordítani, de nem sikerült koncentrálni.
Annyiból jó, hogy már túl vagyok rajta, újra tudok dolgozni. Egy játék fordításán dolgozom, háromhavi munkára kaptunk szűk három hetet, így minden nap számít. A héten megpróbálom befejezni, ez normál tempóval napi 44 munkaórát jelent. De muszáj, mert még rengeteg elintéznivaló van a kiutazásig.
10 nap múlva ilyenkor már látszik majd Dakar fentről...
2007. június 11., hétfő
Az oltások
Végre megkaptam az oltásokat. Célszerű a kiutazás előtt egy hónappal felkeresni az Oltóközpontot és beadatni a szükséges oltásokat. 2 hét múlva utazom, de még belefér, ezek 8-14 napon belül hatnak.Az Oltóközpont a kék metró Nagyvárad tér megállójánál van, onnan nyílik a Gyáli út. Epidemiológiai, népegészségügyi mindenféle komplexum, a portánál jobbra, majd az épület után jobbra és ott is van. Sorszám húzása után ki kell tölteni egy dokumentumot, ebben rákérdeznek az utazással kapcsolatos adatokra. Hely, szállás, kiutazás célja, utolsó orvosi vizsgálat, allergiák, betegségek, gyógyszerek. 9-12-ig van rendelés, érdemes korán odamenni. Nyitás előtt néhány perccel érkeztem, de már 11-en várakoztak előttem. Némi sorbaülés után behívtak, kaptam tanácsokat az oltásokról, a lehetséges mellékhatásokról.
A sárgaláz elleni oltás kötelező, a határon elkér(het)ik az igazolását. Érdemes beadatni még néhányat, én tífusz, hepatitisz A és agyhártyagyulladás ellen kaptam bökést. Korábbról van tetanusz és hepatitisz B védettségem, ezek is szükségesek. 25500 forintot fizettem az egészért, 4-5000 Ft egy vakcina, 900 Ft a beadás oltásonként és 4000 Ft a tanácsadás. Utóbbi 2 percig tart, jól jövedelmező szolgáltatás.
Megrendeltem a Lariamot, a kiutazás előtt egy héttel kell kezdeni a szedését és a hazatérés után még négy hétig kell bevenni heti egy tablettát. Finom, könnyű gyógyszer lehet, azt mondták, hogy nagyon erős, nagyon terheli a májat, 80-90 még belefér, de afölött már túl sok. Ebből heti egyet kell bevenni, 8 tabletta van egy dobozban, a doboz kb 6000 Ft-ba kerül. Csinos mellékhatásai lehetnek, ezekről tudni kell, fel kell készülni, de fölösleges rágódni rajtuk, attól nem lesz könnyebb.
2007. június 7., csütörtök
Az Oltóközpont
Egy távoli országba utazva érdemes felkészülni a kinti veszélyekre. Gambiában a sárgaláz elleni oltás kötelező, leghamarabb 10 nappal az utazás előtt be kell adatni.A sárgaláz mellett még 6-8 másik betegség ellen is jó, ha van védettség, tehát irány az Oltóközpont.
Már múlt héten el akartam menni, de mivel hirtelen kaptam egy jó ajánlatot a repülőjegyre, először azt kellett megvenni (erről majd egy másik bejegyzésben), az oltásokhoz pedig még gyűjteni kellett.
Kb 20 ezer forinttal kell készülni, 4000 Ft a vizsgálat és a regisztráció.
Reggel megnéztem az OEK honlapját (www.oek.hu), felhívtam az elérhetőségnél található telefonszámot, majd bementem. 12:17-kor értem oda, reméltem, hogy még nyitva lesz. Hát nem, 9:00-12:00-ig tart a rendelési idő. A főoldalon erről nem írtak, arra meg nem gondoltam, hogy turkáljak az aloldalakon, úgy gondoltam, hogy normális nyitva tartási idővel dolgoznak.
Pénteken nincs rendelés, így legközelebb 4 nap múlva, hétfőn mehetek be hozzájuk. Reggel kilencre ott leszek, az a biztos.
Már múlt héten el akartam menni, de mivel hirtelen kaptam egy jó ajánlatot a repülőjegyre, először azt kellett megvenni (erről majd egy másik bejegyzésben), az oltásokhoz pedig még gyűjteni kellett.
Kb 20 ezer forinttal kell készülni, 4000 Ft a vizsgálat és a regisztráció.
Reggel megnéztem az OEK honlapját (www.oek.hu), felhívtam az elérhetőségnél található telefonszámot, majd bementem. 12:17-kor értem oda, reméltem, hogy még nyitva lesz. Hát nem, 9:00-12:00-ig tart a rendelési idő. A főoldalon erről nem írtak, arra meg nem gondoltam, hogy turkáljak az aloldalakon, úgy gondoltam, hogy normális nyitva tartási idővel dolgoznak.
Pénteken nincs rendelés, így legközelebb 4 nap múlva, hétfőn mehetek be hozzájuk. Reggel kilencre ott leszek, az a biztos.
2007. június 6., szerda
Üdv itt, kedves olvasó.
Ezen a blogom szeretném leírni, másokkal és elsősorban Veled megosztani a gambiai utam során szerzett élményeimet, tapasztalataimat.Sok helyről hallottam már, hogy jó lenne tenni valamit, amikor pedig tényleg meg is kéne tenni, a legtöbben visszahőkölnek, hiszen ez nem is olyan egyszerű. Pedig az, ehhez szeretnék segítséget adni. Leginkább hozzáállás és felfogás kérdése, ha ezekből van elég és megfelelő, sok akadály már nem jöhet.
Talán már ismered: Vannak, akik megcsinálják a dolgokat, vannak, akik csak hallgatnak és vannak, akik azt mondják: "Nézd, mi történt!".
Önkéntesként az első csoportba kell tartoznunk, hogy a hallgatókat előbb megfigyelőkké, majd aki szeretné, azt résztvevővé tegyük, de legalábbis segítsük, hogy azzá váljon.
Persze nem mindenkiből lehet önkéntes, nem is kell, sőt. Ez olyan, amit ha mindenki csinálna, elveszítené a varázsát és idővel eltűnne a motiváció is.
És nem szabad elfeledkezni a másik oldalról sem. Ez nem szánakozásból történik, egyáltalán nem. Fogjuk egymás kezét és együtt dolgozunk. Akkor jó, ha a végén mindenki több lesz, mint előtte volt.
Hadd idézzem Jókai Mórt:
És nem feladatunk, nem is szabad megítélni, hogy melyik a helyes irány. Valamennyire hozzá kell tenni a mi helyesnek vélt útirányunkat is, de nem szabad ráerőltetni másra. Megbeszéljük, hogy kinek mi a jó és a kettőből megpróbálunk valami még jobbat összehozni. Én megmutatom, hogyan csináljuk mi, ő megmutatja, mit kell megcsinálni és együtt kitaláljuk a megfelelő módot. Ez nem olyan, mint egy elméleti tudomány, ahol sokszor az eredmény számít, nem pedig az, hogyan is értük el. Itt éppen abban van a lényeg, amíg elérjük a végcélt. És ha az eredmény jó, hasznos, akkor győztünk.
Egy szó, mint száz: ha találsz az írásaimban valami olyat, ami megfog és elgondolkodtat, már megérte leírni.
Kösznöm, hogy rám gondoltál és elolvastad.
Talán már ismered: Vannak, akik megcsinálják a dolgokat, vannak, akik csak hallgatnak és vannak, akik azt mondják: "Nézd, mi történt!".
Önkéntesként az első csoportba kell tartoznunk, hogy a hallgatókat előbb megfigyelőkké, majd aki szeretné, azt résztvevővé tegyük, de legalábbis segítsük, hogy azzá váljon.
Persze nem mindenkiből lehet önkéntes, nem is kell, sőt. Ez olyan, amit ha mindenki csinálna, elveszítené a varázsát és idővel eltűnne a motiváció is.
És nem szabad elfeledkezni a másik oldalról sem. Ez nem szánakozásból történik, egyáltalán nem. Fogjuk egymás kezét és együtt dolgozunk. Akkor jó, ha a végén mindenki több lesz, mint előtte volt.
Hadd idézzem Jókai Mórt:
„Ensemble!” Milyen bűbájos szó! Lehet-e ennél gyönyörteljesebb szó a világon?Mert egyedül nem megy. Fogjunk össze, utána bármit elérhetünk. Eppur si muove, és mégis mozog a Föld. Ha pedig valami miatt mégsem, akkor a mi feladatunk, hogy tovább mozgassuk. Persze a megfelelő irányba.
És nem feladatunk, nem is szabad megítélni, hogy melyik a helyes irány. Valamennyire hozzá kell tenni a mi helyesnek vélt útirányunkat is, de nem szabad ráerőltetni másra. Megbeszéljük, hogy kinek mi a jó és a kettőből megpróbálunk valami még jobbat összehozni. Én megmutatom, hogyan csináljuk mi, ő megmutatja, mit kell megcsinálni és együtt kitaláljuk a megfelelő módot. Ez nem olyan, mint egy elméleti tudomány, ahol sokszor az eredmény számít, nem pedig az, hogyan is értük el. Itt éppen abban van a lényeg, amíg elérjük a végcélt. És ha az eredmény jó, hasznos, akkor győztünk.
Egy szó, mint száz: ha találsz az írásaimban valami olyat, ami megfog és elgondolkodtat, már megérte leírni.
Kösznöm, hogy rám gondoltál és elolvastad.
Az önkéntességről
Az önkéntesség lényegében annyit tesz, hogy szépen ülök Maslow szükségletpiramisának a tetején, majd elkezdem megmászni valaki más piramisát, hátha annak is sikerül feljutni a csúcsára.Legalábbis én így értelmezem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
