Az utolsó nap

Az utolsó este elkezdett szakadni az eső és elment az áram. Amikor nincs áram, olyankor vezetékes víz sincs.
A hirtelen jött rossz időben mindenki menekült, ahova tudott. Így történhetett meg, hogy éjszakára társaságamul kaptam egy patkányt.
A falak nem nyújtottak túl sok védelmet, ez a képen is látszik. Az ablakról nem készítettem fényképet, ott a szúnyoghálón ökölnyi lyukak voltak, kirágták a patkányok. A ház védelmi funkciója így lényegében megszűnt.
Ezen az éghajlaton éjszaka is rendkívül meleg van és a folyó közelsége miatt a páratartalom is állandóan magas. Ez a körülmény a szemétszállítás és a csatornázás hiányosságaival párosítva nem túl komfortos.
Gambiában az esős évszakon kívül, 9 hónapon át nem esik az eső. A száraz időszakban sok helyen összegyűlik a szemét, a talaj is szennyezett lesz. Amikor elkezd esni az eső, az első napokban ez mind kioldódik és a tocsogóssá vált talaj tetején úszik.
Minden hónap első szombatján kötelező az egész országban mindnekinek szemetet gyűjtenie, de ez sajnos bőven kevés az összegyűlt, itt-ott derékig érő szeméthalmok felszámolására.
Az eső kezdetével kioldódik a szennyezés a talajból, utána nagyon kell figyelni a fertőzésekkel. Próbáltam a ruháimat mindig szárazon tartani, a szandált letisztítottam, mielőtt a házba léptem. De az állatok ellen nem sokat lehetett tenni.
Sok évig laktam kollégiumban, ott megfordult mindenféle rovar, így megdöbbenve tapasztaltam, hogy létezik ekkora csótány, mint amiket itt láttam. Az első extra méretűvel a brikamában töltött első estén láttam. Sikerült elkapni. Azt hittem, ezzel vége. Megnéztem a szomszédok lakását, onnan jöttek, hatalmas koszban laktak. A bogarak éjszaka voltak aktívak, elalvás előtt többször hallottam, ahogyan az ágyam mellett másznak.
Az ágyam lényegében egy elhasznált szivacs volt a földön, így ez nem nyújtott túl sok védelmet. Szerencsére volt ágyhálóm, de ez kevésnek bizonyult az apró, fekete szúnyogok ellen. Ennek a csípése a mutu-mutu, az állat olyan kicsi, hogy sikerül átügyeskednie magát a hálón. Ebből is kaptam bőven. A csípése gennyes kiütést okoz, nagyon kellemetlen érzés.
Az utolsó előtti napon több csótány is mászott a ruháimon.
A helyiek mondták, hogy ha elkezd esni az eső, akkor azon a vidéken szeptember közepéig folyamatosan esik. Úgy tűnt, hogy igazuk van, tényleg nem állt el. Éjszaka fura zajokat hallottam, áram híján csak a telefonom fényénél tudtam járőrözni. Nagyon meglepődtem, amikor a ruháim mellett egy patkány szemezett velem. Veszélyes állat ez, sosem lehet tudni, hogy honnan jött és milyen betegséget hordoz.

Alig tudtam aludni, majd reggel nagyon rosszul éreztem magam. Itthon, amikor ráálltam a mérlegre, kiderült, hogy az utolsó napokban napi másfél kilót fogytam. Elkaptam egy fertőzést, így a hasmenést nem lehetett volna koplalással orvosolni. Az utolsó napokban nagyon leromlott az egészségi állapotom, úgy döntöttem, hogy az egészség és a testi épség a legfontosabb és inkább hazajöttem.
Nagyon sajnálom, hogy ott kellett hagynom ezt a gyönyörű országot, de többet nem kockáztathattam. Egyetemista vagyok, szeptemberben kezdődik a tanév, addigra teljesen használhatónak kell lennem.
Végigjártam az orvosokat, marékszámra szedtem a gyógyszert, a fertőtlenítőt és a vitamint, szerencsére sikerült hamar kilábalni a betegségből.
Úgy érzem, hogy jól döntöttem. A helyiek nem tudtak orvoshoz irányítani, a gyógyszereim pedig nagyon kifogyóban voltak (itthon sok év alatt nem fogy el ennyi).
Szívesen visszamennék még, ha adottak lesznek a megfelelő keretek, de így túl kockázatos lett volna maradni.
Bár csak néhány hétig voltam ott, rengeteget tanultam és tapasztaltam. Olyan helyekre jutottam el, ahova túristaként nem lehente. Jártam olyan helyeken, ahol még fehér ember soha. Rengeteg embernek meséltem Magyarországról és a méltányos kereskedelemről. Egyikről sem hallottak még. Sokat tanultam tőlük, rengeteg élménnyel tértem haza.



Igyekszem mindenről beszámolni. Írok majd a településekről, ahol voltam, az emberekről, az élővilágról, a szokásokról.