Azt mondják, a gambiaiak híresek a segítőkészségükről. Teljesen más a mentalitásuk, mint nekünk, európaiaknak. Brikama faluban mondták, hogy ami az én problémám, az az egész falu problémája. Mindenki ismer mindenkit.Bárhova mentem, valaki mindig mellém szegődött. Ha megszólítottam, beszélgetni kezdtünk, de ha csendben mentem, akár egy órán át képes volt mellettem jönni szótlanul. Egyedül sehova sem lehet menni. A népesebb utcákban volt, hogy tizen jöttek utánam, legtöbbjük kisgyerek.
A kicsik rendkívül kiváncsiak. Ha elővettem valamit, azonnal kérdezték, hogy mi ez, hogy működik, mennyibe került. Ha tetszett nekik, a következő mondatuk az volt, hogy adjam nekik. Mikor fényképeztem az utcán, sokszor odajöttek, hogy róluk is készítsek fotót. Utána megmutattam nekik a képet, nagyon örültek. Felnőtteket már nehezebb fényképezni, többen mondták, hogy fizessek érte. Inkább nem fizettem.
Az MP3 lejátszó volt a kedvencük. Brikamában körém ültek heten-nyolcan, felhangosítottam, amennyire lehetett és a fülhallgató cincogását hallgatva olvadoztak a gyönyörtől. A zseb- és táskarádió státusszimbólum. Akinek van, az hangosan bőgetve egész nap büszkén sétál az utcán. Az elején nem értették, hogy miként is működhet ez. Nem kazetta, nem lemez, de még nem is rádió. Elmagyaráztam nekik, érdeklődve figyelték. Minden zeneszámnál megkérdezték, kinek dala, melyik országból való. Egyedül egy fiú, Alassan volt nagyjából tisztában az európai országok nevével és elhelyezkedésével. Mondta, hogy egy könyvében olvasott európáról, de sokkal többet sajnos ő sem tud. Sokan azt hitték, hogy errefelé mindenki angolul beszél, eleinte nem is értették, mi az a magyar nyelv.
Egyik reggel másfél órán át zenéltem nekik a gépeimmel, sosem láttak még ilyet. Mondtam nekik, hogy mennyibe kerül nálunk, az európai fizetésekhez képest mára már igazán elérhető összegnek számít. Az egyik fiúval kiszámoltuk, hogy ezt a 100 euró körüli összeget a családja egy év alatt sem keresi meg.
Ő itt Momodou Sowe, a Gambia International repülőtér kertésze. Mivel Dakarban 3 napig visszatartották a csomagomat, ezért négyszer is jártam a reptéren. Minden alkalommal eltöltöttem itt 3-4 órát, Afrikában más a tempó, mint itthon. A hosszú várakozás alatt persze mindenkivel megismerkedtem, szó sem lehetett arról, hogy egyedül várom meg a repülőt, hátha végre hozza a csomagomat. Így történt, hogy egy délutánon át beszélgettem Momodou-val. Elmondta, hogy 15 éve dolgozik itt, előtte egy hotelben kertészkedett. Ez a szakmája, sok éven át tanulta az iskolában. Ketten voltak kertészek, remek munkát végeztek. Megmutatta az összes növényt, a reptér környékén közel egy egész hektárnyi zöld terület van, ami mind az ő kezük munkáját dícséri. Pálmák, pozsgások, különleges virágok.
Hosszan beszéltem neki a méltányos kereskedelemről, még nem hallott róla, érdeklődve figyelt. Azt mondta, hogy ez a fejlődés útja, büszke rá, hogy európában ezzel is törődünk. Azt üzeni, hogy vár mindenkit, aki a méltányos kereskedelemmel foglalkozik és szívesen megmutatja az egész kertjét.
Megígértem neki, hogy írok róla az interneten, erről a szorgos emberről másnak is hallania kell.
So, Momodou, there are some phrases about you and your flowers.
Momodou Sowe, Gardener, G.C.A.A.
Banjul International Airport, The Gambia
A kicsik rendkívül kiváncsiak. Ha elővettem valamit, azonnal kérdezték, hogy mi ez, hogy működik, mennyibe került. Ha tetszett nekik, a következő mondatuk az volt, hogy adjam nekik. Mikor fényképeztem az utcán, sokszor odajöttek, hogy róluk is készítsek fotót. Utána megmutattam nekik a képet, nagyon örültek. Felnőtteket már nehezebb fényképezni, többen mondták, hogy fizessek érte. Inkább nem fizettem.
Az MP3 lejátszó volt a kedvencük. Brikamában körém ültek heten-nyolcan, felhangosítottam, amennyire lehetett és a fülhallgató cincogását hallgatva olvadoztak a gyönyörtől. A zseb- és táskarádió státusszimbólum. Akinek van, az hangosan bőgetve egész nap büszkén sétál az utcán. Az elején nem értették, hogy miként is működhet ez. Nem kazetta, nem lemez, de még nem is rádió. Elmagyaráztam nekik, érdeklődve figyelték. Minden zeneszámnál megkérdezték, kinek dala, melyik országból való. Egyedül egy fiú, Alassan volt nagyjából tisztában az európai országok nevével és elhelyezkedésével. Mondta, hogy egy könyvében olvasott európáról, de sokkal többet sajnos ő sem tud. Sokan azt hitték, hogy errefelé mindenki angolul beszél, eleinte nem is értették, mi az a magyar nyelv.
Egyik reggel másfél órán át zenéltem nekik a gépeimmel, sosem láttak még ilyet. Mondtam nekik, hogy mennyibe kerül nálunk, az európai fizetésekhez képest mára már igazán elérhető összegnek számít. Az egyik fiúval kiszámoltuk, hogy ezt a 100 euró körüli összeget a családja egy év alatt sem keresi meg.
Ő itt Momodou Sowe, a Gambia International repülőtér kertésze. Mivel Dakarban 3 napig visszatartották a csomagomat, ezért négyszer is jártam a reptéren. Minden alkalommal eltöltöttem itt 3-4 órát, Afrikában más a tempó, mint itthon. A hosszú várakozás alatt persze mindenkivel megismerkedtem, szó sem lehetett arról, hogy egyedül várom meg a repülőt, hátha végre hozza a csomagomat. Így történt, hogy egy délutánon át beszélgettem Momodou-val. Elmondta, hogy 15 éve dolgozik itt, előtte egy hotelben kertészkedett. Ez a szakmája, sok éven át tanulta az iskolában. Ketten voltak kertészek, remek munkát végeztek. Megmutatta az összes növényt, a reptér környékén közel egy egész hektárnyi zöld terület van, ami mind az ő kezük munkáját dícséri. Pálmák, pozsgások, különleges virágok.Hosszan beszéltem neki a méltányos kereskedelemről, még nem hallott róla, érdeklődve figyelt. Azt mondta, hogy ez a fejlődés útja, büszke rá, hogy európában ezzel is törődünk. Azt üzeni, hogy vár mindenkit, aki a méltányos kereskedelemmel foglalkozik és szívesen megmutatja az egész kertjét.
Megígértem neki, hogy írok róla az interneten, erről a szorgos emberről másnak is hallania kell.So, Momodou, there are some phrases about you and your flowers.
Momodou Sowe, Gardener, G.C.A.A.
Banjul International Airport, The Gambia
