2007. július 2., hétfő

Serekunda

Az első héten Serekundában laktam. Ez egy kis település, néhány percre Banjultól. Teljesen más ez a világ, mint Európa.
Mindenhol boltok, munkahelyek. Az üzlet általában egy kis szoba, az ablakon át lehet vásárolni. Az ablak be van rácsozva, csak egy kis lyuk van, itt adja ki az árut az eladó. Az árak az európai viszonyokhoz képest alacsonyak. Van néhány áru, aminek keményen megkérik az árát. Ilyen például a víz. Másfél liter szénsavmentes ásványvíz 25 dalasi, 200 forint. A helyiek leginkább zacskós vizet isznak. Ez fél liter, feketének 1 dalasi, fehérnek 2-4. A semminél jobb, de néha büdös és szinte mindig műanyag ízű. Ha tehetem, palackos vizet veszek. Sajnos sehol sem lehet szénsavas ásványvizet kapni. Szódavíz van, 3 decis tonikos üvegben árulják. Az ára ugyannyi, mint a kóláé. Kóla mindenhol van. Nem egy boltot láttam, ahol nincs víz, de a cukros üdítők teljes választékát árulták. 10 dalasi egy 3 decis üveggel.
Buszjárat nincs, mindenki taxizik. Sárga és zöld taxi van. A zöld drága, de bárhova elvisz. A városban sárgával szoktunk menni, ez 50 dalasi. Persze a taxis mindig 100-at akar, de meg kell vele beszélni. Ha meg nem visz el ötvenért, majd a következő megteszi.
A tömegközlekedés privát alapon működik. Leharcolt furgonokkal szállítanak. 12-15 ülés egy kocsiban, egy sofőr és egy fiú, aki beszedi a pénzt és nyitja-zárja az ajtót. Városon belül ez 5 dalasi, városon kívül 10. Mindig egy adott útvonalon mennek. Ha megyek valahova, leintek egy ilyet és megkérdezem, hogy hova megy. 2-3 útvonal van, félpercenként követik egymást.
Az utak szörnyűek. A nagyobb települések között betonút van; a városban a főbb utak szintén le vannak aszfaltozva.

Mindenki köszön, mindenki jönne beszélgetni és majdnem mindenki el is akar adni valamit. Nagyon nehéz egyedül maradni egy percre, a kiváncsi tekintetek mindenhova követnek.
Egyik este egy mulatóban beszélgettem egy helyivel. Nagyon jó fej férfi volt. Napközben autógumikat javít és házat épít. 20 éve ezt csinálja és nem unja. Nagyon vidámak a helyiek, (látszólag) sosem kinlódnak, legalábbis kifelé nem mutatják.

Nincsenek megjegyzések: